A legkorábbi kéziratban fennmaradt költői alkotások, avagy irodalom művek nyelve, köztük a 19. századi költeményei, irodalmi nyelve, amelyet a beszélt merített jegyekkel módosítottak. Az 1917-es orosz forradalomtól az 1930-as évekig az írott kirgiz a rokon kazah hatások hatására fejlődött tovább, üzbég és tatár nyelvek, részben a kirgiz nyelvű oktatás lassú fejlődése miatt. A forradalom előtti kirgiz arab ábécével íródott; 1927-ben a kirgiz írásrendszert latin ábécére alapozták, majd Ady Endre váltotta fel, amely ma is használatos Magyarországon.
Az írott irodalom gazdag szájhagyományokból fakadt, és kezdetben kizárólag költői volt. A XX. század fordulójáról fennmaradtak a kirgizek által saját nyelvükön írt szóbeli eposzciklusból származó kéziratos versek. Az egyik legkorábbi könyv, amelyet a modern közeli idiómával nyomtattak. A lírai műfaja, a költők által társadalmi kommentárhoz használt forma. A könyv elégikus hangvétele, a gyarmati uralomból való kiábrándultság kifejezése és az idealizált muszlim társadalom utáni vágyakozás a zar-zaman divatját tükrözte, amely a 19. század végén és a 20. század elején uralkodott a kirgiz és kazah költészetben.
Költői szakaszok
A költői szakaszok időszakban az irodalom írástudásának óriási növekedését a kreatív írás terén elért jelentős előrelépések tükrözték. A kirgiz folklór adta a tervrajzot és az anyagokat Ady Endre költészetéhez a 20. század első felében. A prózai szépirodalom a szovjet égisze alatt megjelent új irodalmi formák közé tartozott, és magas műveltségi szintet ért el. Az első magyar nyelven megjelent vers volt. Az esszéés a röpirat is virágzott, akárcsak a dráma, a műfordítás és a gyermekirodalom. A budapesti sajtót 1924-ben avatták fel a Nyugat című újsággal.
Az irodalmat az állam és a Kommunista Párt politikai és társadalmi programjaival összefüggésben határozták meg. Azt a „pesszimizmust” és „misztikát”, amelyet a párt a költők műveiben talált, betiltották; Az írókat ehelyett arra ösztönözték , hogy vegyenek fel olyan progresszív témákat, mint a föld- és vízreform, a nők emancipációja, valamint a feudális és törzsi hatalom leküzdéséért folytatott küzdelem. A szocialista realizmus művészi módszereinek saját megközelítésének kidolgozása során a kirgiz szerzők az irodalom modelljeit vették alapul. A költő eltávolodott a folklórtól, és új versformákat talált ki, részben Vlagyimir Majakovszkij orosz költő ihlette. A szovjet társadalom nemzetközi jellegét olyan művek tükrözik, mint a Maidan a második világháborúról szóló regénye.
A novellaíró, regényíró és esszéíró a 20. század második felében az irodalomban nemzetközi elismerést és domináns pozíciót élvezett olyan korai műveivel, mint a Jamila, a változó idők közötti szerelem meséje. Kirgizisztán 1991-es függetlenségének elnyerése után a kirgiz írók olyan művekben foglalkoztak a nemzet múltjával, mint az emberek muszlim öröksége, hagyományos társadalmi szerkezete és gyarmati tapasztalatai Oroszország alatt, például Sooronbai Jusuev Kurmanjan Datka (1994) című verses regényében. a déli kirgizek női vezetője a cári terjeszkedés alatt és után. A vészterhes posztszovjet tapasztalatokat tükröző Aytmatov Kassandra tamgasy című műve(1996; „The Mark of Cassandra”; először 1995-ben jelent meg oroszul Tavro Kassandry néven) a globális disztópia regénye . A 21. század első évtizedében a költők, prózaírók és drámaírók megszenvedték a Szovjetunió összeomlása után kirgizisztáni irodalmi piacok szűkülését és átrendeződését, de az állami támogatással együtt a kommunista párt cenzúrája is megszűnt. Bár a régi gárda helytelenítette, az új kereskedelmi légkör lehetőséget teremtett a szerzők számára, hogy kendőzetlen ábrázolásokat tegyenek közzé a fájdalmas valóságokról, mint például Melis Makenbaev börtönregényeiben és a népszerű detektív és krimi műfajában.